Párkapcsolati tanácsadók

Miért van az, hogy szingli nők adnak párkapcsolati tanácsokat? 
Két ismerősöm / barátom is van, aki ilyesmivel foglalkozik. 
Egyelőre a sokk hatása alatt állok, mert ma fedeztem fel, hogy az egyik ismerősömnek - igencsak fiatal kora ellenére - már a második könyve is megjelent e témában.

Mindketten  tanfolyamokat vezetnek, cikkeket írnak, tévében szerepelnek, ontják az okosságot, hogy hogyan viselkedj a randevún, mit viselj, hogyan légy boldog, mi tesz boldoggá egy kapcsolatot, mitől nő a nő, stb.
Ugyanakkor mindkét hölgyre jellemző, hogy nincs komoly, hosszútávú kapcsolatuk. Egyik kapcsolatból a másikba, de leginkább mégis egyedül. A kapcsolatban töltött idő jelentősen rövidebb, mint az egyedülálló státus. Imádnak kamera / fényképezőgép előtt pózolni. Természetesen anyagilag sikerrel művelik a tanácsadást, de saját maguknál nem igazán működik a tanácsuk... 

Olyan ez, mint főzni tanítani másokat úgy, hogy nem tudsz főzni. Elolvasol egy halom könyvet, klassz éttermekbe jársz, finom ételeket eszel, majd megírsz néhány szakácskönyvet, főzőtanfolyamokat tartasz, miközben a saját konyhádban szalonnás lesz a vizes piskóta, összeesik a felfújt, szétfolyik a tortakrém, megég a csirke. 
Nem furcsa ez???

Egy csomó ember elolvassa az újságok párkapcsolati tanácsait, online cikkeket bújnak, beiratkoznak tanfolyamokra, miközben azok az emberek, akik a sok hülyeséget írják-mondják, a saját életükben párkapcsolati téren totálisan kudarcot vallottak. 

Azt a fiatal nő, akinek immáron két könyve is van - hm, franciásan hangzó írói néven megjelentetve, ezen is el lehet gondolkozni, milyen pszichológiai és/vagy önmenedzselési háttere van -, egy kicsit jobban ismerem. Szülei még az ő születése előtt elváltak, így férfi példakép nélkül nőtt fel az édesanyjával és a nagymamájával. Édesanyja, katolikus lévén, soha nem házasodott újra, barátja sem volt. Elég szigorúan nevelte barátnőmet. Gimnáziumot végzett, de soha nem tanult tovább. Angolul megtanult felsőfokon, ügynökösködött, hálózatot épített. Magánéletének egy szakaszát egy nős emberrel való kapcsolat töltötte ki.
El sem hiszem, hogy a könyvei most egy polcon vannak a Csernuséval és a Szendi Gáboréval...! Nem igazán egy színvonal...

Visszatérve a két párkapcsolati tanácsadással foglalkozó hölgyre: van köztük még egy nagy hasonlóság.
Mindketten egyet akarnak. Álmaik férfiját, aki a tenyerükön hordozza, aki megfelelően gazdag, hogy olyan életet biztosítsanak számukra, melyet elvárnak ("mert megérdemlik"), akik mellett maximálisan nőnek érezhetik magukat, aki utazgatni viszi őket, elegáns étterembe, lovagiasak, virággal és már ajándékokkal kényezteti őket. 


Hm. 
Fel kell mosnom magam.

Fogorvosnál

Amíg otthon éltem, én bizony félévente ellátogattam a fogorvoshoz. Megnyugtató volt, hogy minden rendben, időnként leszedettem a fogköveket és ez még pénzbe sem került. Jó érzés volt 5 perc alatt túl lenni az egészen és mosolyogva kisétálni a rendelőből. 

Az egész egy kiesett töméssel kezdődött. 2-3 fogorvosnál is jártam, mire véletlenül Mariannhoz kerültem. Megemlítettem neki, hogy szeretném az összes tömésemet kicseréltetni fehér színűre. Ő volt az első, aki nem tartott nekem kiselőadást arról, hogy ez miért nem ajánlott, helyette csak tudomásul vette a kérésemet. Az a bizonyos fogam végül gyökérkezelést igényelt, de mikor végzett vele, csak annyit mondott, hogy akkor a legközelebbi alkalommal elkezdjük a tömések cseréjét és adott egy következő heti időpontot. Úgy örültem, hogy nem felejtette el és nem kellett megint szólnom!
Mikor az összes fogam rendben volt, természetesen nem kaptam új időpontot, csak a szokásos elköszönést, hogy fél év múlva ellenőrzés. 
Komolyan vettem az üzenetet és fél év múlva ismét ellátogattam hozzá - emlékszem a meglepődött arcokra (az övére és az asszisztensére), hogy valóban csak ellenőriztetni jöttem :) Talán akkor még úgy gondolták, hogy ez is el fog múlni, az ilyen fehér hollókból nem sok van. De aztán hamar megszokták, hogy én bizony valóban évente kétszer felkerestem a rendelőt.

Sajnos itt más a helyzet. 
A fogorvosok magánpraxisban rendelnek és költségüket még részben sem fedezi a Medicare (helyi TB). Ha csak ellenőriztetni akarom a fogaimat, az is minimum $47 (kb 7500 Ft), de az összeget szeretik feltornázni. Erre az egyik módszer, hogy röntgen felvételt készítenek a szádról, képenként $38-ért. Szerintem ez már rosszul kezdődik és teljesen felesleges beidegződés. A röntgen nem veszélytelen dolog és rutinból való használatát teljesen elítélem. Egy gazdag ország pénzpocsékolásának tartom. Bőven elegendő lenne indokolt esetekben használni.
Fogkő eltávolításra időnként szükség van. Még otthon is, évente vagy 2 évente egyszer le kellett szedetnem a köveket. Soha nem alakult ki sok, a költségét pedig a TB fedezte.
Itt a fogkő eltávolítás az első alkalommal $95 (kb 15200 Ft)! 
NIncs egy éve, hogy otthon elmentem a magyar fogorvosomhoz, de azóta nagyon kövesedtek a fogaim! Nem tudom miért, hisz cukrot nem eszek, gabonát jóval kevesebbet, ugyanakkor egy kicsit több kávét és bort iszom, mint korábban. 
A mostani időpontra elvittem a kisfiamat is. Szeretném megőrizni a jó fogait, hogy soha ne legyen szüksége tömésre. Szeretném, ha hozzászokna a fogorvoshoz, hogy megvizsgálják a fogait, hogy azokat rendszeresen ellenőriztetni kell. 
Egyelőre a fogmosással nem állunk valami jól, mert ha meg akarom mosni őket, teljesen összeszorítja a száját. Az egyetlen módszer, ami időnként működik, hogy egy textil pelussal napközben letörlöm a kis fogait. Egyelőre csak 8 van neki, de már látom, hogy 3-4 új fogacska próbál utat törni magának. 
Kisfiam fogainak ellenőrzése kb. egy 2 perces művelet volt: az ölembe vettem úgy, hogy a kis lábai a derekam körül voltak, a fejét pedig a lábaimra hajtottam. A száját sokáig nem tartotta nyitva, azt nem akarta hagyni, hogy a fogorvos sokat matasson benne, de az segített, hogy végignézte az én fogaim kezelését. Persze, az ő költségét is felszámolták $49 értékben. 


A számla teljes végösszege $267.50 lett, ami kb. 42800 Ft, attól függően, most mennyit is ér a dollár...  

Nem tudom, hogy milyen az ausztrálok fogainak általános állapota, de nem hiszem, hogy fél évente járnának fogorvoshoz. Főleg nem ilyen árak mellett.


Egyszer láttam egy vitaműsort a tévében, hogy miért nem fedezi a Medicare a fogorvosi költségeket és jó-e az, ha az ausztrálok ázsiai országokba járnak fogorvosi kezelésre. Megszólaltak olyanok, akik megjárták és olyanok is, akik teljesen elégedettek voltak. Ugyanaz, mint otthon: angolok és más nemzetiségűek mennek fogászati turizmusra Magyarországra. Csak itt meg ázsiai országokba.


Szerintem minimum a gyerekeknek ingyenessé kellene tenni a fogorvosi kezeléseket, felnőtteknek pedig legalább a beavatkozások egy részét a Medicare-nek fedezni kellene. Látogatáshoz is lehetne kötni, például ha évente legalább egyszer elmész, akkor kapsz valami kedvezményt vagy ilyesmi. Ha meg a látogatás és a fogkő eltávolítás ingyen lenne...! Ez az ország lenne a kánaán :)))

Ejtsünk egy szót a fogorvosi rendelőről is.
Ahol én voltam, három fogorvos dolgozik. A recepcióssal találkozol először, aki - ha először jársz ott - ad egy kérdőívet, amit ki kell töltened. Voltál-e kórházban, van-e krónikus betegséged, van-e allergiád, stb. 
Maga a fogorvosi helyiség kicsi, egyszerű, elegáns. Körben alacsony szekrénykék, zárt ajtókkal. A szék, amibe beleülsz, egyáltalán nem emlékeztet az otthon megszokott fogorvosi székekre, mert nincs mellettük az állvány a pohárral. Csak egy szék. Aztán amikor beleülsz, a doki a széket szinte függőleges helyzetbe állítja, vagyis lábaid fel, fejed le. A fejed felett a mennyezeten egy lapostévé valamelyik csatornával és a megszokott fogorvosi lámpa. 
Az asszisztens végig fogja a nyálszívót, nem akasztják be a szádba, nincs szükség a segítségedre (na jó, van olyan hely, ahol ezt te csinálod, de az ár ettől nem lesz olcsóbb).
Nincs szükség öblítésre sem, mert a csővel mindent kiszippantanak a szádból.
A röntgenre sem kell átmenned egy másik helyiségbe. Épp csak a fejedhez húzzák egy másik gép csuklós karját (addig észre sem vettem, hogy egyáltalán ott van), rád terítenek egy védőköppenyt, doki és aszisztens ki a szobából, doki megnyom kint egy kapcsolót, kész is a felvétel.
Persze, ehhez a technikához, eleganciához kell is az a sok pénz, magas ár.



Az biztos, hogy én is és a családom is elmegy a fogorvoshoz, ha Magyarországon járunk. 
És nem csak a költségek miatt.

Átköltöztem

Eldöntöttem.
Átjöttem.
Mától innen folytatom az előző blogomat. 
Hogy a korábbi bejegyzések valamilyen szinten továbbra is megmaradjanak, készítettem róluk egy tartalomjegyzéket, melyet az Archívum fülre kattintva nyithatsz meg. 

Remélem, ezen az új helyen is szívesen olvasgatsz majd.